2015. december 28., hétfő

8. fejezet – Létezik a Végzet...?

Miután EunSang elköszönt SooJintől, és kiönthette neki félelmeinek egy részét, megkönnyebbülten szedte a lépteit hazafelé. Elmerült a gondolataiban. Valóban voltak aggodalmai az esküvővel kapcsolatban, de barátnőjének biztató szavai megnyugtatták, hogy amiatt is ideges kissé. Az izgalom okozza minden félelmét. Legalábbis SooJin ezt hitte.
Azonban volt egyetlen dolog, amiről még maga SooJin sem tudott. EunSang senkinek sem mesélt róla sohasem. Sem barátnőjének, sem a szüleinek, sem pedig a Bátyjának. De még TaekWoon sem tudott arról a parányi titokról, amit EunSang mélyen őrzött a szíve mélyén. Egy gyermeki titkot dédelgetett a lelkében, amiről bármennyire is szeretett volna, nem tudott megfeledkezni.
Ahogy újra a kisvárosban találta magát, minden emléke utat tört, még ha csak halványan is, de felszínre bukkantak, és EunSang szívében egy aprócska szorító érzés lett úrrá. Eszébe jutott az első nyaralás a szüleivel és a bátyjával, amit ebben a kisvárosban töltöttek. Az a bizonyos egy hét, amikor EunSang találkozott SooJinnel... és még valakivel. Egy baráttal. Az első szerelemmel. Amit azóta sem tudott elfelejteni.
Az új otthonához érve lecövekelt a kapu előtt, és mélyet sóhajtott. De ebben a lélegzetben EunSang minden érzelme benne volt. Szerelem. Boldogság. Félelem. Kétségbeesés. Biztonság. Öröm. Minden, amit TaekWoon iránt érzett... és a Szerelme iránt dédelgetett.
Reszketve emelte fel a karját, és fogott rá a vaspántra. Hezitált néhány másodpercig, végül lenyomta a kilincset, és belépett az udvarra. Az új otthona kertjébe, ahol mostantól fogja élni mindennapjait. Megfontoltan pakolta a lábait egymás után, két kezét végigvezette a járólap melletti zöldellő sövényeken, végül a bejárati ajtóhoz érve ismét megállt. Újabb lélegzetvétel szökött át ajkain.
EunSangnak döntenie kellett. El kellett engednie a múltjának egy részét, hogy végre teljes jövője lehessen. A múlt egy része az a bizonyos nyaralás volt, ahol megismerte a Szerelmet, a jövő pedig az Esküvő TaekWoonnal. Még egyszer utoljára szusszantott egyet, haját fülei mögé simította, egy-két szöszt lesöpört a ruhájáról, és végre a bejárati ajtó rézkilincsét is lenyomta.
Belépett a lakásba, ahol már finom illatok terjengtek a levegőben. Fűszeres és édes aromák egyvelege. EunSang ösztönösen elmosolyodott az illatokat megérezve, sietve kibújt a cipőjéből, és egyenesen a konyhába sietett. Tekintete egy kissé széles hátba ütközött, a mosolya abban a pillanatban szélesedett.
Lábujjhegyen közelített a konyhában serénykedő vőlegényhez, majd egy váratlan pillanatban vékony karjait TaekWoon dereka köré fonta, és közelebb lépett a fiúhoz. Kuncogást fedezett fel, ahogy mellkasa a vőlegénye lapockáihoz simult.

- Hazahoztak az illatok, Édesem? – szólalt meg mosolyogva, miközben két szelet húst fordított meg a serpenyőben.
- Haza – mormolta lapockái közé fúrva az arcát, majd felemelte a fejét, és egy nagyot szippantott a gőz illatából. – Finom nagyon. Mikor eszünk? – kérdezte lelkesen.
- Türelem, Édesem, türelem. Hol marad a puszi és az ölelés? – pillantott a lányra féloldalasan.
- Ölellek, nem?
- De puszit nem adtál – mormolta tettetett sértődöttséggel.
- Tessék! – ezzel a száját TaekWoon arcára nyomta, majd elhúzódott tőle, és újra a tűzhelyre nézett. – Na? Mikor eszünk végre?
- Ezt most komolyan puszinak nevezed? – mérgelődött mosolyogva.
- Miért? Te nem? – játszotta az értetlent.
- Ne úgy puszilj meg, ahogy a lányokat szoktad!
- Persze, hogy nem úgy puszillak meg! – jelentette ki határozottan, de továbbra is mosolyogva. – Ők sokkal nagyobb puszit kapnak tőlem!
- Valóban?!

TaekWoon mindent letett a kezéből, egy mozdulattal elzárta a tűzhelyet, és megperdült EunSang karjai között. A lány egy másodpercre megrémült a vőlegény váratlan cselekedeteitől, mire feleszmélt, már két kar ölelte körbe az ő csípőjét is, valamint puha és kissé telt ajkak simultak az övéire.
EunSang kezei feljebb siklottak TaekWoon hátán, majd nyaka köré kulcsolódtak, és még közelebb húzta magához a fiút, aki engedelmesen követte a menyasszonyt a mozdulatban. Mellkasuk gyengéden összeért, ajkaik lassú és szenvedélyes csókot váltottak, tenyereik fokozatosan simították a másik testét. Hol a hátukon, hol karjaikon, hol a derekukon vezették végig kezeiket; végül TaekWoon mindkét tenyerét EunSang arcára simította, és hüvelykujjával megcirógatta a lány bőrét.

- Nem ég oda a vacsora? – sóhajtotta még mindig TaekWoon ajkaira hajolva, amikor egy szívdobbanásnyi időre elváltak egymástól.
- Lezártam. Már kész van minden, csak ennünk kell...ene – lihegte, aztán egy újabb mély csókba hívta kedvesét.
- Akkor terítenem kéne, mielőtt kihűl az a sok finomság, amit csináltál. Nem gondolod?
- Ne törődj most a vacsorával – TaekWoon egyik keze felsiklott EunSang szőke tincsei közé, másik kezét végigvezette a lány gerincének ívén, aztán a derekára fogott, és még közelebb vonta magához, így már ágyéka feszesen simult a lány medencéjéhez.
- Akkor mivel törődjek? – pihegte elcsukló hangon.
- Velem.

Ezzel elvette a kezét a lány hajából, majd mindkét tenyerét EunSang fenekére csúsztatta, és határozottan félgömbjeibe markolt, hogy kissé felemelhesse őt a földről. Lassan elbucskáztak a hálószobáig, végül az ágynak dőltek, ahol TaekWoon került fölénybe, és magasodott EunSang fölé.
Ajkaik egyetlen lélegzetvételnyi időre sem váltak el egymástól, mindvégig hevesen becézték a másik puha párnáját. Lassanként feledkeztek bele minden érintésükbe, és élvezték a másik kényeztetését. A blúz, ami a lány testét fedte, fokozatosan nyílt szét, ahogy TaekWoon szabaddá tette a lány felsőtestét, és nyakát kezdte ajkaival becézgetni, majd szépen lassan haladt lefelé rajta.

- TaekWoon – motyogta. – Megbeszéltük. Várunk. Várunk az esküvőig.
- Tudom, de néha túl vonzó vagy – csókolta hevesen fedetlen nyakát és kulcscsontját.
- Te pedig azt mondtad, hogy miattam kibírod – húzta végig lágyan a körmeit a fiú hátán.
- Igen, ha nem csinálsz ilyeneket – még lejjebb csókolta a testét. – Ez micsoda? – suttogta a mellkasára, amikor egy különleges medálba botlottak ajkai.
- Hogy’? – emelte fel a fejét, a tekintetük találkozott.
- Ez – felemelte a nyakláncot, ujjai között tartva a rajta lógó medált.
- Öhm – EunSang nagyot nyelt. – Csak egy medál.
- Soha nem láttam még – felemelkedett a lány testéről, alkarjaival megtámaszkodott EunSang vállai mellett. – Mindig rajtad volt?
- Igen. Ne haragudj, csak tényleg~
- Van párja is? – pillantott a lányra érdeklődő szempárral.
- Minek? – pislogott döbbenten.
- Ennek a lakatnak. Van párja? Gondolom egy kulcs az, nem?
- Egy gyűrű, amin van egy lakat, a párja pedig JungSoonál van – mormolta a mondat második felét nem bízva saját szavai hitelességében sem. – De miért fontos ez? Tényleg annyira lényeges ez a medál?
- Jagiya – lágyan megcsókolta ajkait. – Nyugodj meg. Csak kérdeztem. Gyere, vacsorázzunk meg, és aztán bújjunk ágyba, oké?

EunSang csupán bólintott válaszul a kérdésre. Felkeltek az ágyról, egy utolsó szenvedélyes csókot váltottak, majd visszaballagtak a konyhába, és jóízűen elfogyasztották az ínycsiklandó vacsorát, majd egymást átkarolva bújtak be az ágyba, és szenderültek álomba.

* * *

JongHyun továbbra is döbbenten állt, és meredten bámulta az öccse mosolygó szempárját. KiBum felemelkedett a heverőről, és bátyjához sétált. Összefonta a karjait a mellkasa előtt, amikor megállt a fiú előtt.

- Most mi van? Miért mentél át fába?
- Tényleg ezt mondta a kolléganőd? – pislogott.
- Mondtam, nem? Itt nyaralt egy hétig, és a fagyizóban találkoztak, akkor lettek barátnők. Mi ezen olyan hihetetlen?
- Haschoko egyszer mondta, hogy elvitte a bátyja fagyizni.
- Akkor sem volt, és most sincs túl sok fagyizó ebben a városban, nem? Egyetlen egy van.
- Tudom – mormolta.
- Akkor nem kérdés, hogy bizony SooJin barátnője az a lány, akit te csak Haschokonak hívsz.
- De akkor sem értem.

JongHyun mindkét kezét a fejéhez emelte, a térdei elgyengültek, és a falnak dőlve csúszott le a földre. Felhúzta a lábait, könyökeivel megtámaszkodott a térdein, ujjai haját markolták még mindig, végül fejét karjai közé temette. KiBum gondolkodás nélkül guggolt le a Bátyja mellé, aztán a vállára fogott. Megszorította.

- Hyung? – suttogta.
- Nem értem, Bum. Nem értem ezt az egészet.
- Micsodát, Hyung? Mit nem értesz?
- Amit mondtál. Ha tényleg Haschoko az a lány, akkor nem mehet férjhez. Nem lehet, hogy megszegte az esküjét.
- Ugyan, Hyung, mind gyerekek voltunk, csak egy játék volt.
- Nem, KiBum. Egy pillanata sem volt játék!
- Hyung, hét éves voltál. Gyerek még. Azt sem tudtad, hogy mi fán terem a szerelem.
- Lehet, hogy gyerek voltam még, de akkor is szerettem őt. Ahogyan most is.
- Gyermeki szeretettel.
- Te ezt nem értheted, KiBum. Nem tudod, hogy mi az igazi szerelem – felemelte a fejét, és az öccsére nézett.
- Az lehet, mert még nem találkoztam olyan lánnyal, aki megmutatta volna.
- Honnan tudod, hogy én nem tettem meg ugyanezt? Szerinted miért nincs a mai napig senkim, hah? – féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Mert nem bírod a nőket – kuncogta.
- Idióta. Nem azért. Haschoko miatt.
- Hogy’ érted? Hogy’ érted, hogy miatta?
- Úgy, ahogy mondom. Haschokon kívül nem látok mást. Gyerekkorom óta.
- De annyi lánnyal randiztál. Ott vannak azok a modellcsajok is például.
- Egyikkel sem volt semmi.
- Úgy érted, hogy semmi semmi?
- Mit nem lehet azon érteni, hogy nem volt semmi? Nem volt semmi és kész!
- Csók sem?
- Elég! Fejezd be!
- Akkor most ez azt jelenti, hogy te még nem~
- Fogd be! – felpattant a földről, és a hálójába igyekezett, de KiBum megragadta a csuklóját.
- Hyung. Te tényleg szereted őt.

JongHyun lassan visszafordult az öccséhez, kiszabadította a fogva tartott csuklóját KiBum szorításából, és mindkét tenyerét a fiatalabb vállára tette.

- Találkozzatok, Hyung! – szólalt meg kisvártatva KiBum, mélyen a bátyja szemébe nézett.
- Mi?! – értetlenkedett.
- Találkozzatok! Gyere be holnap! EunSang is ott lesz biztos! Tudd meg az igazat, Hyung!

"Haschoko! Kinőttem a gyűrűnket. Már egyik ujjamra sem jó. Neked jó még? Nem akarom levenni, mert akkor félek, hogy örökre elveszítem. De majd a nyakamba akasztom, onnan nem fog leesni. Ugye téged még nem veszítettelek el? Ugye még mindig gondolsz rám? Ahogy azt megígérted..."

2 megjegyzés:

  1. Aigo, ez egyre izgalmasabb*-*
    Jonghyunnie pedig annyira édes és szívolvasztó:")
    Haschoko lesz az*-*
    Annyira jóóó*-*
    Hwaiting Unnie*3*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awwww.... *-* Örülök, hogy sikerül izgalmasabbá tennem a történetet, mert az lenne a célom! :3 *-*
      Imádnivaló Ő is...meg mindegyikük :3
      Úgy gondolod, hogy Haschoko lenne EunSang? Hmm... :D Kiderül majd biztosan... :D
      Igyekszem a folytatással! <3 *3*
      Kamsahamnida, Dongsaengem! <3 *3* ^^

      Törlés

Pauu Lina krytyczna biel