19. fejezet - ...egy kis kitérő

A kisváros szívében, mely soha nem volt híres a nyüzsgésről, TaekWoon önfeledten várta, hogy végre hazaindulhasson az otthonába, ahol szeretett menyasszonya várta reményei szerint. Izgatottan pakolta össze a kottákat és hangszereket, hogy rendben távozzon a zeneteremből, azonban átlépve a küszöbön egy vékony kart érzett meg nyakára kulcsolódni, ami azzal a lendülettel közelebb is húzta tulajdonosához.

- Épp mennék – mormogta a szorítás alatt, mire a névleges támadó csak egy visszafogott kuncogással felelt. – Mire készülsz, Hyung? – sandított szeme sarkából az illetőre, aki továbbra is csak szélesen vigyorgott TaekWoonra. – Hyung. Engedj el! EunSang vár rám – kapaszkodott meg két kezével az alkarban és megpróbált kiszabadulni fogás alól.

- Nyugi már, na! – szabaddá vált TaekWoon nyaka, aki azonnal a nyakkendőjét kezdte igazgatni. – Ami azt illeti, a menyasszonyod ma hiába fog hazavárni – egy kacsintással toldotta meg a hozzászólását, aztán indította is el újra a karját, hogy ismét TaekWoon nyakára kulcsolja azt.

- Na, azt már nem, Cha HackYeon! – ütötte le a markoló végtagot és mélyen barátja szemébe nézett. – EunSang egyedül van otthon és szinte senkit nem ismer a városban. Nem akarom, hogy már az első napokban egyedül érezze magát.

- EunSang nagylány már! Tud vigyázni magára, és szerintem legalább egy lányt biztosan ismer, akivel csaphatnak egy igazi csajos estét. Mert innen te már csak egy helyre mehetsz, Jung TaekWoon! – kacagta némi gonoszsággal vegyülve, majd újabb barátok jelentek meg a szűk folyosón, akik egyszerre vetették magukat a vőlegény nyakába.

- Na, gyere már, Haemseuteo* Hyung! – ugrott határozottabban TaekWoon nyakába az egyik magas, vékonyabb és rozsdabarna tincseket viselő tag.

- Hagyd abba, vagy nyakon váglak! – morgott ellenkezve, azonban TaekWoon minden igyekezete feleslegesnek bizonyult.

- Akkor is velünk jössz, Hyung, jobban jársz, ha hagyod magad! Előbb szabadulsz! – győzködte egy harmadik fél, akinek babaarcán széles vigyor terült el az idősebb kínzását élvezve.

- Ha nem tekernétek ki a nyakát, akkor talán még válaszolni is tudna! – kelt a védelmére a legfiatalabbnak tűnő srác, aki viszont furcsa mód egy puha nyuszihoz hasonlított.

- Jó! – kiáltotta el magát TaekWoon, ahogy ereje lassanként elfogyni látszott és a többség akarata győzedelmeskedett. – Úgysem hagytok addig békén! – mormogta az orra alatt, miközben felegyenesedett és megpróbálta rendbe szedni a kissé megtépázott ruháit.

- Ez a beszéd! A menyasszonyodnak pedig nem mondjuk el, ami ma este fog történni! Amiről nem tud, az nem fáj! – jelentette ki a rozsdabarna hajú, de még ki sem hűlt az utolsó szava, amikor a vőlegény egyetlen biztos láblendítést intézett hátsófertálya felé és célt is ért a mozdulata. – Aú! Hyung! Nyughass!

- Adok én neked mindjárt olyat! – TaekWoon mosolyogva kapta el a leginkább kekeckedőt és egy gyors rántással már maga alá is gyűrte, hogy visszaadja a töredékét az ő korábbi sanyargatásának.

A hatodik srác, aki az átlagosnál és megszokottnál picit nagyobb orrnyereggel rendelkezett, a telefonjával babrált mindvégig, ügyet sem vetve TaekWoon kínzására, míg végül kis híján fel nem öklelték a társai. Mosolyogva dünnyögött valamit a parányi kijelzőt bámulva, majd inkább jobbnak látta, ha a farzsebébe csúsztatja az apró elektronikai kacatot. Ám, szinte még el sem tűnt a farmer anyaga mögött a telefon, amikor az váratlanul rezegni kezdett.

- Lee JaeHwan beszél! – emelte a füléhez a zajos kütyüt, szabad karjával utasítva némi csendre a többi tagot. – Most? Ennyire nagy a gáz? Értem. Persze, nem gond, nagyjából fél óra múlva ott vagyok. Igen, megoldom. Nem nagy ügy, komolyan, csak két óra papírmunka meg egy kis fejszámolás és megvagyunk! Igen, ettől még nem fogják börtönbe csukni. Nem – nevetett fel halkan az aggódó fél szavaitól a vonal túloldalán. – Megnyugodhat, Kang Igazgató! Indulok! – ezzel megszakította a beszélgetést és újfent farzsebébe bújtatta a mobilját. – Hát, srácok, azt hiszem, hogy én lépek – vakarta meg a tarkóját csalódottságában. – De azért ti bulizzatok jól és Hyungot ne engedjétek józanul haza!

- Most komolyan lefalcolsz, Ken?! – kulcsolta össze mellkasa előtt a karjait a rozsdás hajú.

- Mennem kell, Ravi. Egész éjszaka az irodában leszek – sóhajtott fel elégedetlenségében.

- Minek kell bemenned, Hyung? – pislogott a banda nyuszija.

- Ilyen az adószakértők élete, SangHyuk! – összeborzolta a fiú sötétszín tincseit, majd vállon veregette picit. – Jót ne halljak rólatok! – ezzel intett még egyet búcsúzóul, majd megindult a kijárat felé.

A maradék öt srác száját húzva nézte, ahogy JaeHwan beszáll az első taxiba és elfuvaroztatja magát, végül összenéztek, majd egy bólintással nyugtázták egymásnak, hogy ideje belevágni az estébe, mielőtt még újabb nem várt cselekmény keresztülhúzza a számításaikat és esetleg TaekWoon is menekülőre fogja.

Alig tíz perc elteltével már szelték a kisváros utcáit, némi szórakozás után kutatva, egyre beljebb merészkedve azokra a helyekre, ahol megtalálhatóak volt az a néhány klub is, ahol a fáradt emberek ki tudják pihenni a munkahelyen töltött kínzó óráikat. Legalább három ilyen helyet meglátogattak már, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésüket, míg végül egy negyedik – és egyben az utolsó lehetőség is – már annál inkább volt ínyükre való.

Azonnal megrohamozták a szórakozóhelyet, a pulthoz iparkodtak és azzal a lendülettel le is nyomták TaekWoont az egyik bárszékre, aztán indításnak három kört rendeltek a klubban kapható legerősebb röviditalból. Az első két pohár alkoholt letuszkolták az egyre kevésbé ellenkező vőlegény torkán, a harmadikért már TaekWoon saját maga nyúlt, aztán húzta is meg a rizspárlatot.

Az üveg egy másodperccel később finoman koppant a falapon, TaekWoon pedig megkapaszkodott a pult szélében és egy ügyes mozdulattal felkelt a székről. A férfimosdó irányába mutatott, aztán el is indult, hogy valamennyi nyugalmas percet erőszakoljon ki magának. A küszöbön átlépve nehézkesen megkereste a telefonját, majd feloldva a billentyűzárat rögtön szemet szúrt neki, hogy menyasszonya többször is megpróbálta hívni.

- A francba, srácok! – szűrte szitkozódását, miközben igyekezett minél pontosabban pötyögni egy üzenetet EunSangnak. – Remélem, hogy nem fog haragudni rám.

TaekWoon még egyet sóhajtott, hüvelykujjával végigsimított a képernyőn, ahonnan EunSang mosolygott vissza rá, végül boldogan rejtette ismét nadrágjába a mobilt. A mosdókagylóhoz ballagott, felfrissítette az arcát némi hideg vízzel és már fordult is ki a hűvös helyiségből, hogy végre eleget tegyen barátai kérésének és elengedje magát utoljára, mielőtt végleg igába hajtja a fejét.

Amint becsukta a háta mögött az ajtót, mellkasával sikerült összeütköznie az egyik hölgy vendéggel, így sietve kapott a lány dereka utána, hogy megakadályozza őt az esésben; ellenben mikor tekintete találkozott a rémült vendég pillantásával, kisebb döbbenet lett úrrá a vőlegényen, ahogyan az „áldozat” is meglepődött állítólagos támadója láttán.

- Jun HyoSung-shi? – szólalt meg csodálkozásában.

- T-TaekWoon-shi? – mosolyodott el az ismerős arctól és hangtól egyaránt.

- Hogyhogy itt? – érdeklődött.

- A barátnőmmel gondoltuk, hogy picit kirúgunk a hámból. TaekWoon-shi, te mi járatban vagy erre?

- A haverjaim rángattak végig már vagy három klubon, míg aztán itt sikerült végre lecövekelnünk.

- Értem – húzódott még szélesebb mosolyra HyoSung szája, aztán hirtelen keresni kezdte tekintetével EunSangot is, de hamar feladta a pásztázást, inkább biztosra ment egy kérdés kíséretében. – EunSang is veled van?

- Öhm – a füle tövéig vörösödött zavarában, aztán alsó ajkát kicsit beharapva válaszolt HyoSung érdeklődésére. – Az igazság az, hogy ő most nincs velem.

- Oh – nyelt egy nagyot.

- Együtt vagyunk, meglesz esküvő – kezdett gyors magyarázkodásba –, csak most a barátaim úgy döntöttek, hogy nekem ma kell kibuliznom magam, mert később nem lesz rá módom.

- Ilyenek ezek a barátok – nevette el magát HyoSung a zavarba jött férfi arcát látva.

- Van kedved csatlakozni?

- Hah? – meresztette pupilláit döbbenetében.

- Úgy értem, hogy a barátnőddel! – javította ki korábbi kijelentését. – Volna kedvetek csatlakozni hozzánk?

- Hát. Igazából menni készültünk, mert nem találkoztunk ismerősökkel, de~

- HyoSung-ah! – érkezett egy újabb női hang az esküvőszervező háta mögül, TaekWoon tekintete automatikusan siklott át a betoppanó lány vékony alakjára. – Pisiltél? Mehetünk? Itt a táskád! – nyomta HyoSung kezébe az említett kelléket, mikor meglátott két kart barátnője csípőjén pihenni. – Ki a srác? – pillantott fel a végtagok tulajdonosára.

- Oh. Hogy ő? – pillázott aprókat, TaekWoon hirtelen vette el a kezeit HyoSung derekáról. – Ő Jung TaekWoon, az egyik ügyfelem. TaekWoon-shi, ő itt az én kelekótya barátnőm, Song JiEun! – mutatott a vigyorgó lányra.

- Nagyon örülök! JiEun vagyok! – könnyedén TaekWoon nyakába ugrott, az elfogyasztott koktélmennyiség kellőképpen közvetlen hangulatba hozta a barátnőt.

- JiEun?! – fogott a vállára HyoSung, majd el is rántotta a férfitól.

Eleinte bosszúsan pislogtak egymásra; jobban mondva, HyoSung volt felettébb morcos a közvetlenség miatt, JiEun inkább már ködös szemekkel bámulta az ideges esküvőszervezőt, TaekWoon pedig ajkait tapogatta, amikre alig fél másodperccel ezelőtt JiEun párnái tapadtak.

- Ne haragudj, TaekWoon-shi! – dőlt meg kilencven fokban sűrű elnézések közepette. – JiEun többet ivott a kelleténél, általában nem ilyen, ne haragudj, kérlek!

- Semmi baj, HyoSung-shi! – fogott a hajlongó lány vállaira, hogy megállítsa, tekintetük találkozott. – Nincs semmi baj – húzta megértő mosolyra az ajkait, hüvelykujjai akaratlanul cirógatták meg HyoSung fedetlen vállait, amitől a lány finoman megrázkódott.

- TaekWoon-shi érdeklődött az imént, hogy volna-e kedvünk csatlakozni hozzá és a barátaihoz – szakította meg a szemkontaktust a sokadik bökdösésre, ami JiEun felől érkezett.

- Volna? – felelt kérdéssel a kérdésre, tekintete még mindig kissé ködös volt az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, ám annál inkább csillogott még hozzá.

- Te akartál annyira indulni haza – jegyezte meg halkan.

- Mert nem volt senki, akit ismernénk, de most van legalább egy férfi, akit szívesen megismernék – kacérkodott TaekWoonnal, mire HyoSung oldalba csípte spicces barátnőjét.

- TaekWoon-shinek menyasszonya van, JiEun!

- De vannak szingli barátai, nem? – döntötte oldalra a fejét, TaekWoon pedig önkéntelenül mosolyodott el JiEun arca láttán.

- Vannak – bólintott mosolyogva. – Ott leledzenek a bárpultnál – mutatott a megfelelő irányba, mire mindkét lány közre fogta a vőlegényt és a banda felé nézett. – Bemutatom őket! – ezzel TaekWoon a lányok derekára fogott, ők pedig automatikusan a vállaira simították tenyereiket, aztán magabiztos léptekkel megindultak a szórakozott fiútársasághoz.

Hangos füttykoncerttel és ujjongással körbeövezve lépett TaekWoon a hölgykoszorúval az oldalán a barátaihoz, akiket szinte a másodperc tört része alatt ragadtak ki a karjai közül és kezdték is ostromol alá vonni őket. Számos koktélmeghívást eredményezett a közvetlenség, míg végül újabb három lány csatlakozott a bandához és oldódott fel a teljes csapat.

TaekWoon is gondtalanul fogyasztgatta az elé rakott italokat, cseppet sem bánta, hogy mégis igent mondott barátai nyúzására, és remélte, hogy EunSang is hozzá hasonlóan jól érzi magát az egyetlen barátnője társaságában. Tudta, hogy másnap úgyis megbeszélik a dolgokat, így nem voltak kétségei az estét illetően.

Hajnalig tartott a jókedvű italozás, jó társaságban elrepült az idő, a klubtulajdonosnak pedig esze ágában sem volt kitenni vendégeit az utcára, elrontva ezzel a jó hangulatot. Inkább tovább nyitva tartott és vendégeinek érdekeit tartotta szem előtt.

TaekWoon egy újabb üveg cider elfogyasztása után udvarias említést tett az illemhely látogatásáról, aztán dolga végeztével ismét fordult is ki a mosdóból. Mintha csak a történelem megismételte volna önmagát, újfent sikerült összeütköznie egy vendéggel, aki nem volt más, mint HyoSung. Hangos nevetésben törtek ki a találkozás pillanatában, TaekWoon tenyerei pontosan ugyanoda érkeztek másodszor is, ahova az első alkalommal, azonban HyoSung immáron sokkal bátrabb volt, mert TaekWoon felkarjaiban keresett kapaszkodót.

- Lassan olyan érzésem lesz, hogy te követsz engem, HyoSung-shi – húzta mosolyra száját, miközben a lány testét is közelebb húzta magához.

- Bánnád, ha követnélek? – incselkedett játékosan, karjai feljebb kúsztak TaekWoon vállaira, aztán nyakát kulcsolták át.

- Nem vagyok az a típus, akit követni szoktak a nők.

- Efelől igencsak kétségeim vannak – csúszott feljebb HyoSung keze TaekWoon tarkóján, míg végül ujjai a vőlegény tincsei közé fúródtak. – Tartozom neked egy vallomással, TaekWoon-shi – suttogta a macskás szempárba feledkezett tekintettel.

- Milyen vallomással? – TaekWoon tenyerei is elindultak HyoSung testén, ezzel megbizsergetve a lány fedetlen részeit, mellkasuk egymáshoz feszült, ajkaik néhány milliméterre álltak meg a másikétól.

- Gyerekkorom óta fülig szerelmes vagyok beléd – pirult bele a szavaiba, TaekWoon nyelt egyet a hallottakra. – Amikor megtudtam, hogy nősülni készülsz, elfogott a reménytelenség, hogy végleg elveszítem az utolsó esélyemet is nálad.

- Miért mondod ezt most el nekem?

- Mert már túl késő, hogy változtassak a dolgon, de a mai este után nem tudtam tovább magamban tartani – lesütötte szemeit és karjait is elvette TaekWoon nyakáról, azonban mielőtt még combjai mellé engedhette volna őket, TaekWoon állította meg, majd helyezte is vissza a nyakára a reszkető végtagokat. - Nem akarok közéd és EunSang közé állni, mert nagyon kedvelem a menyasszonyodat, csak szerettem volna, ha tudod. Sajnálom, TaekWoon - motyogta könnyeit nyeldesve.

- HyoSung-ah – sóhajtott fel alig hallhatóan, a parányi lélegzetvételbe mindketten beleremegtek, végül TaekWoon közelebb hajolt HyoSunghoz, míg aztán egyszerre zárták be a milliméternél is kevesebb távolságot ajkaik között és váltottak gyengéd csókot.

* Haemseuteo (햄스터): Hörcsög